Bummm, a történet folytatódik.... A héten az iskola terén is történt egy nagy előre lépés és hétvégém is ott volt a szeren:
     Mivel nyelvi készségeim fejlődtek az elmúlt időben, ezért mostanában ahelyett hogy csak úgy léteznék az órákon , próbálok valamit felfogni belőlük. És ezt a tanárok is érzéklik és igyekeznek segítőkészen fogadni a helyzetet. Sajnos időnként túlságosan is segítőkészek és úgy érzem csöppet túlértékelik a németemet. Így történhetett meg az, hogy törtélemből most tanári segédlettel esszészerkesztést és érvelés technikát kell tanulnom, meg az, hogy németből (kis engedménnyel csak) öt versszakos verset kell felmondanom,és az is, hogy kémia dolgozat után odajött hozzám a tanárnő, mondván lefénymásolta nekem a megoldókulcsot, így otthon jobban megérthetem a feladatokat. Emellett komponálnom kellett valamit éneken, ami eléggé viccesre sikerült. Megérzés szerint pakolgattam a hangjegyeket az öt vonal valamelyikére. Majd azért egyszer meghallgatnám, hogy valaki eljátssza zongorán (a symában teltház előtt).  De a hét iskoladíját az a történelemóra nyerte, amelyiken ki kellett mennem a táblához valamit kifejteni az "ipari forradalom hatásai Angliában" témáról.

Drezda

      Az egész annyival kezdődött, hogy:
"Marci, el tudnád mondani, hogy mit látsz a képeken?" 
" Sajnos innen nem látom jól"         - gondoltam ez majd megfelelő ürügy lesz arra, hogy elpasszoljam a kérdést... Nem lett.
" Akkor gyere, ki nézd meg jól és mondj pár szót a különféle iparok összefüggéseiről."      - Szépen felálltam, magabiztosan, mintha lett volna fogalmam arról, hogy mit is fogok mondani. Reménykedtem benne hogy amire odaérek majd csak kitalálok valamit. Kivonultam a lehető leglassabb módon, de annak ellenére úgy mint egy professzor, aki most fogja megoldani az globális felmelegedés problémáját. Mikor odaértem még mindig nem tudtam, hogy hogy is lesz ez. A képekhez hiába jutottam közelebb magyarul nem tudtam volna megmondani hogy mi is látható rajta. Az viszont érezhető volt, hogy ezek a különböző iparágakat akarták szimbolizálni. Mit is kéne most csinálnom, áh igen összefüggések.... Felvettem a krétát és elkezdtem vonalakat húzogatni a képek közé. Közben síri csend volt a hátam mögött, a teremben senki sem tudta, hogy mi is van éppen készülőben. Mikor úgy gondoltam, hogy öt vonal elég lesz és ez így már jól néz ki, megfordultam és ezt három szót sikerült mondanom:
"Szén.., szövet., vonat.."           - Valami ilyen reakcióra számítottam:

Ennyire sajnos nem nyűgözte le őket a dolog. Minden estere azért én szépen összefoglaltam a tananyagot.

 Hétvégén pedig családosan (Peter kivételével) Drezdába látogattunk a legidősebb fogadótestvéremnek segíteni a költözésben. A város hihetetlenül szép, le voltam nyűgözve. Találtam időt városnézésre is a sok munka közepette. Mivel egy kis lakásban voltunk elszállásolva, így én a gyerekszobában emellett a rosszcsont mellet kaptam helyet:
A szállás megérdemli az öt csillagot: Esténként lágy kellemes gyereksírásra aludhattam el, egy puha gerincerősítő kanapén, ami az éjszaka folyamán különböző jóga pozíciókba kényszerített. A all-inkluzív ellátásba benne volt még "hajnali hatórai ébresztés visítással" napirendi pont is.
Az alváson kívül tényleg mindent élveztem, megkockáztatom, hogy ez volt az eddigi legeseménydúsabb hétvégém.