Az elmúlt héten kedves fogadóanyukám felajánlotta, hogy pucolhatok zöldbabot, ha van egy kis időm a délután.  Ennyi idő alatt megtanultam, hogy semmire sem szabad nemet mondani, hátha lehet belőle valami jó történet, még ha csak bab pucolásról van is szó . Hát ebből lett. 
   Tíz perccel később már kint ültem a teraszon a kis asztalnál, kezemben egy kis késsel, ölemben egy tál babbal. Anyuka látta, hogy elég szerencsétlen vagyok, és attól félve, hogy a végén még levágom az ujjaimat, inkább gyorsan leállított. Finom utalást tett rá, hogy mi lenne ha az ujjaim helyett inkább a babok végeit nyiszabonám le. Nem kellett hozzá két perc, és én forradalmasítottam a bab pucoló ipart. Percenként  megtisztított babok százai estek a tálba. (Most versenyzek magammal, hogy ki tudja többször leírni a "bab" szót egy blogba. Az előző pár mondatot visszaolvasva azt hiszem nyerni fogok.) Ute mivel látta, hogy ennyire jól megy nekem, és mivel programja volt, közölte, hogy most el kell mennie, de majd ha befejeztem a maradék 50 kiló(ha nem is volt annyi, én annyinak éreztem) megtisztítását, akkor vigyem fel a tálat konyhába. 
   Telt-múlt az idő, végül végeztem. Legalább egy óráig csináltam egy ültő helyemben, ezért gondoltam sétálok kicsit a kertben, a tálat pedig szépen letettem a padra, gondolván úgyse lehet ott baja.
    A történethez hozzátartozik, hogy a családnak van egy kutyája, Lia. Ez a kis állat minden apró dolognak nagyon tud örülni, legyen szó csak az esti konzervéről vagy pedig egy darab kavicsról az Elbában:

    Szépen körbejártam a kertet, felszedtem az almákat a földről, meglocsoltam a virágokat, szórakoztam egy kicsit a csirkékkel. A procedúra körülbelül tíz percig tartott. Mikor visszaértem eléggé megdöbbentem. Hát mit csinált ez a kutya, egyem meg, hát mit?! Hát nem megette verejtékes munkám gyümölcsét?! Ott csámcsogott jókedvűen, miközben a szájából két zöldbab lógott ki. A tál jó egyharmadát sikerült elpusztítania mire közbeléptem. 

Az arcod amikor Lia megeszi a babodat          
       Jó népese cím lenne: A paszuly evő kutya. Azt meg már mondanom sem kell, hogy aznap este nem a ebből laktunk jól. Nem baj, legalább neki ízlett. Még aznap este elvittem sétálni a folyóhoz, kimondhatatlan hálám jeléül. (Azóta próbálgattam és nem csak a babbal ápol szoros viszonyt, hanem a répát is megrágcsálja és a krumplit is boldogan fogyasztja.) Fut utánam, azt hiszi van még nálam zöldség

    A héten még történt velem ez, az. Voltam koncerten, várat látogattam, körbenéztem a kis városomban,  hangulatos helyeken ettem, sikerült felhúznom akaratom ellenére muzsika tanárt. De hát mi mást csinálhatna az ember, minthogy Mozart parókában idétlen bűvésztrükköket mutogat a teremben lévőknek. Legalább a diákok értékelték.

    Köszönöm a sok pozitív visszajelzést, kedden és vasárnap este van mindig új poszt, egyre több képpel.
    Snapchat: marci17171