Amikor valaki , aki járt már itt meghallja a "Dessau" és "Roßlau" szavakat, akkor valószínűleg olyan dolgok fognak bevillanni mint a helyi zöldséges, ahol az eladónéni mindig mosolyog, a helyi kültéri sportpálya, ami az év összes napján gyerek kacajtól hangos és a reggelente munkába bicikliző ember sokasága. Viszont arról senki sem beszél, hogy mi történik amikor lemegy a nap és megkezdődik a sötét éj. Akkor ez a kis barátságos hely egy pillanat alatt megváltozik.

  A történet egy hétfői napon kezdődött. Este nyolc óra körül járhatott, amikor abbahagytuk a vacsorát. Ute, a fogadóanyukám felállt az asztaltól és közölte, hogy nem sokára kezdődik a kórus próbája, majd fél tíz körül jön. Mivel az idő sürgette, így ahelyett, hogy gyalog tette volna meg ezt a kis tíz perces távot, úgy döntött hogy biciklivel megy.

Ez egy bicikli.

 Teltek-múltak az órák. Miközben Ute énekelt, én addig otthon elhitettem magammal, hogy nagyon erős vagyok és most azonnal megcsinálok pár hát mögött tapsolós fekvőt. Miután megnéztem pár videót róla a Youtube-on, már csak így gondolkodtam: "...ez nem is olyan nehéz. Ezek a srácok is megcsinálnak belőle ötöt egyhuzamban, olyan egyszerűnek néz ki. Nem is értem, hogy miért nem tud ilyet mindenki... Ha nekik ilyen könnyen megy öt, akkor ha itt hasra vágom magam az íróasztal mellett, akkor is rögtön megcsinálok vagy kettőt" Három perc múlva a fürdőszobában nézegettem, hogy meg van-e még minden fogam.  Egy jó tanács: Először egy ágyon próbáljátok ki ezt a műveletet.

A Műhely

 Visszatérve a főszálhoz, Ute fél tizenegy körül esett be az ajtón és nem volt épp a legnyugodtabb. Miután szóhoz jutott elmesélte, hogy eddig a rendőrségen volt, mert sajnálatos módon ellopták a lelakatolt biciklijét a templomkertből....Igen a templomkertből...elég szomorú. Kiderült ez már a harmadik bicikli lopás volt a héten közvetlen ezen a környéken. A következő pár nap körülbelül arról szólt, hogy különböző fényképek és azonosító számok után kellett kutakodnia. Végül a rendőrség, annyit mondott, hogy " Megtesszük ami tőlünk telik, de ne számítsanak sokra" Ez annyit jelent: "Vegyél egy új biciklit."
   A történet ugyanennek a hétnek a vasárnapján folytatódik, amikor este sötétedés előtt kivittük a Liat egy kis sétára az Elbához és a helyi kis erdőbe. A kutya, mint mindig most is nagyon örült magának és természetesen az úszást sem hagyta ki. Már sötétedett amikor visszaindultunk. Éppen a töltésen gyalogoltunk, amikor kiszúrtam a bokrok között valami idétlen alakú gallyat. Már homályosan lehetett csak látni, de engem érdekelt a dolog, ezért nem hagytam csak úgy annyiban, elindultam, hogy megnézzem. Ahogy közelebb értem bebizonyosodott, hogy ez nem egy bot, hanem valami teljesen más.... Ez egy vipera volt. Na jó talán nem, de király lett volna.  Ez egy bicikli volt. Vagyis az lehetett valamikor. Gyorsan szóltam a többieknek és csodák-csodájára kiderült, hogy ez az a bizonyos bicikli, amit pár napja még Ute tekert. Csakhogy sajnos hiányoztak egyes részei.

Csak a váz maradt

  Azóta megnéztük, hogy árulják-e sunyiban az alkatrészeket, de sajnos nagyon nehéz külön-külön a nyomukra bukkanni. Főleg öt nappal a lopás után. Lehet, hogy most azt gondolhatjátok, hogy "ahh, egy pár bicikli lopás nem nagy ügy", csakhogy eltelt még egy hét és eltűnt még négy kerékpár az egy kilométeres körzeten belül... Ez egy hálózat :,). Vagy csak egy vicces ember aki minden második este elmegy biciklit lopni. Biztos az origami szakkörön már nem volt hely, társastáncra nem akart járni, a pilátesz se jött be neki, így hát maradt a az intenzív biciklilakat feltörés. Remek esti kikapcsolódás és még a kézügyességet is fejleszti.

Köszi, hogy végigolvastad :). Itt egy ajándék szám, amit gépelés közben hallgattam.