13.hét és az első olyan heti blog, amiben több kép is megjelenik. Az idő mint mindig elég gyorsan repül. Kukucskáljunk bele az előző hét történeteibe.: A hétvégém felrobbant a programtól. Péntek este idegenekkel kosaraztam reflektor fénnyel kivilágított kosárlabdapályán. Szombaton a főző…
(elnézést a késésért sajnos ezt a blogot kétszer kellet begépelni, mert valamilyen belső indíttatásból nem mentődött el)Juhéé... az első X. A kilencedik heti blog sajnos kimaradt és utólag meg nem akartam megírni, mert akkor az olyan légből kapott lett volna. De hogy annak a hétnek is legyen valami…
Juhééé, találtam időt a blogolásra. Mivel kicsit el vagyok csúszva kiírok két sztorit is. Menjünk időrendi sorrendben: Ez elmúlt hetekben elég sokszor kérdezgették tőlem, hogy mi kapható itt, ami Magyarországon nincs és fordítva. A kérdés különösen sokszor felmerült amikor múlthét pénteken…
Bummm, a történet folytatódik.... A héten az iskola terén is történt egy nagy előre lépés és hétvégém is ott volt a szeren: Mivel nyelvi készségeim fejlődtek az elmúlt időben, ezért mostanában ahelyett hogy csak úgy léteznék az órákon , próbálok valamit felfogni belőlük. És ezt a tanárok is…
Csúsztam egy napot. Tegnap volt három hete, hogy itt vagyok. Ez a hét még gyorsabban ment el, mert Brémában egy cserediák találkozón vettem részt szerdától szombatig. Oh jaj, elkezdődött. Az előző mondatban minden főnevet nagy betűvel írtam. Kicsit nehezebben jutnak eszembe mostanában a magyar…
Hát ez gyors volt. Tegnap írtam meg az egy hetes bejegyzést és..... a tegnap egy hete volt. Olyan gyorsan megy az idő, hogy nem is volt időm leülni írni. Elképesztő.Fel se fogom és már fél hónap elmúlt... Hihetetlen. Összegzem: :,) Az előző mondatot 3 órával ezelőtt írtam: Felkiabáltak, hogy menjek…
Az egész más fél éve kezdődött, amikor apa felvetette, hogy mi lenne ha két hétre elmennék Máltára angolt tanulni valamilyen nyelviskolába. Így lett. Azon a nyáron rengeteg új barátot szereztem a világ legkülönbözőbb részeiről. Remekül éreztem magam. Ha ez a két hét ilyen jól telt miért ne…