Az iskola utolsó hetében az osztályok egyhetes kirándulásra indulnak, ahol pont ugyanazokat a dolgokat csinálták, mint a Magyarország bármilyen osztálykiránduláson. Kivéve 11. osztályban, ahova én jártam, mert ebben az évfolyamban a diákok tanulmányi úton vesznek részt. Hogy miben különbözik ez egy mezei túrától? A következő pár perecben erről fogok beszámolni. Érdemes velünk maradni, a reklám után folytatjuk.

              Az év elején én Göttingent jelöltem meg úti célul, ahol természeti tudományokkal foglalkozunk. A városban üzemel egy nagy egyetem, ahol minden évben 30.000 ifjú tanonc vesz részt magas fokú kiképzésben.

              A tábor táborozós részéről annyira nem írnék, mindenki el tudja képzelni, hogy, hogy is zajlik egy csemete tábor. Na de, amire most hangsúly fog kerülni az a tanulmányi tábor tanulmányi része.

              Kedden, szerdán és csütörtökön egy X-Lab nevezetű laboratóriumba tartózkodtunk és mi magunk végezhettünk el kísérleteket fizika, kémia, biológia és neurofizika területein.

              Az első nap volt számomra a legérdekesebb. Mindig is szerettem volna vérben és szervekben dagonyázni, de eddig valahogy sosem került rá legálisan lehetőségem. Anatómia… mily gyönyörű tudomány ágazat. Hol lyukas tüdők hortyogása és vérző szívek sikolya töri meg a csendet.

              Kettes csoportokban foglaltunk helyet, és minden csoportot egy aranyos kis csomag várt: disznó tüdővel bebugyolált szív gratis lég- és nyelőcsővel. Itt látható eme gyönyörűség:          

              Első körben jól meg lehetett tapogatni mindent. Vidáman fedeztem fel, hogy Koca Úr nyelőcsövében még van pár darab céltévesztett zab szemecske leledzett. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy az utolsó vacsora. A következő órákban kaptunk pár feladatot, mint például nyelőcső hámozás, a tüdő felfújása és a fő artéria preparálása. Az elején élveztem, de így öt óra után már kezdett elegem lenni. Minden elismerésem az orvosoké, akik órákat állnak a műtőasztalnál és nem remeg meg a kezük a fáradtság és a kockázat ellenére. Érős idegek kellhetnek hozzá.

              A szív kamrákra bontásával végeztünk, ahol kiderült, hogy igen tehetséges zenész vagyok. Még a szív billentyűkön is tudok zongorázni. De ez nem minden. A szívhúrokon is tudok hegedülni. Azt hiszem lapos vicc ennyi elég lesz mára.

              Szerdán elektromos halak kommunikációját vizsgáltuk különböző elektromosságot mérő eszközök segítségével. Hihetetlen, hogy az ilyen pöttömnyi lények mekkora elektromos teret tudnak létrehozni ion átalakulásokkal a testükben. Az igazán megdöbbentő az volt, hogy két akvárium között egy fém rúd összekötésével is képesek voltak felvenni a kapcsolatot.

              Az utolsó nap se mindennapi fizika órán vettünk részt. Radioaktív anyagok sugárzását teszteltük. Játszattunk alpha, beta és gamma sugarakkal. Még csernobili homok is volt elzárva a labor legmélyebb bugyrába egy szigetelt dobozban. A anyag még most is nagyon sugároz, pedig már eltelt harminc év a robbanás óta. Most írás közben megnéztem ezt a kis filmet, és elment a kedvem a viccelődéstől. Ezen kis animáción pedig az látható, hogy hogy terjedt el a Európában az atomfelhő.

 Ui: A labor még papírral is igazolta, hogy én, azaz Mánton Támok elvégztem egy kurzusukat.