A hétvégém szerencsére elég eseménydúsan telt. Mondjuk amikor nincs ennyi program, akkor is találok magamnak valamit, amit csinálhatok.  A "pózolj egy tál paradicsommal" pályázat e heti győztese

   Mivel a fogadószüleim tíz napra elutaztak, így ketten maradtunk otthon Peterrel, viszont időnként benéztek családi barátok, hogy lecsekkolják életjeleinket. Így történt ez szombaton is, amikor is egy középkorú házaspár jelent meg a kapu előtt:
    Igazából nem nagyon sikerült megértenem, hogy kik is ők pontosan a családnak, de azért bátran beszálltam az autójukba Peter után. A programot se értenem tökéletesen, de hagytam magam meglepni. Először egy hangulatos éttermet látogattunk meg, ahol egészen jót beszélgettem velük, de sajnos előfordul, hogy tizenöt perc után az ember már nem képes a semmiről többet beszélni, így hát kifejlesztettem egy tökéletes módszert erre a problémára. Az éttermi társalgási technika: A lényege az, hogy mindig a másikat kell beszéltetni pár szavas kérdésekkel: "Tényleg, miért?" "Wow, hogyan?" " Ez mikor történt?"A módszer fejlesztése közben használtam a modern tudományt

    Ezzel a módszerrel képes vagyok azt éreztet fenntartani, mintha iszonyatosan elmerülnék a sztorijukban, nem kell beszélnem, és mivel utólag úgy érzik, hogy a beszélgetés folyékonyan ment, elkönyvelik, hogy jól tudok németül. Ha kifogyok az apró kérdésekből, jön egy másik alap téma, ha azokból is, akkor csak  szépen elkezdek enni és evésközben mindig kevesebbet beszélünk. Hihetetlen eredményeket lehet vele, amíg az ember analfabéta.
    Ez után elmentünk egy bowling klubba, ahol iszonyatos szerencsével sikerült valahogy egy második helyet összevakarnom a pontversenyben. Néha ugyan nehézségemre esett eltalálni a pályát a golyóval, de végül is a  négy főből álló amatőr ligában elért második helyezésem magától beszél.Mindenhol beléjük botlik az ember...

    A játék után megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba és ez így is történt. Elég magasak itt a mozijegy árak, négy mozijegy (popcorn és üdítő nélkül) 42 euró, azaz körülbelül 13 ezer forint. Durva... A "tschick" című filmet néztük meg, amit innen nagyon sok szeretettel  ajánlanék a rajztanáromnak, és azoknak akik gyerekkorukban csináltak pár nagy hülyeséget a haverjaikkal. Akik rendszeresen járnak moziba már biztosan találkoztak olyan emberrel, aki minden  áron igyekszik a többiek filmesélménybe belerondítani azzal, hogy " És most jön az amikor....", " A végén meghal Han Solo"  vagy csak éppen hangosan kommentálják a vásznon látottakat. Sajnos nekem volt szerencsém ezt megtapasztalni, hisz drága fogadótestvérem, nem bírta ki hogy meg ne szólaljon minden tizedik percben legalább egyszer. Nem baj, valahogy túléltem, meg valahogy ő is.
   Vasárnap elbicikliztünk az egyik barátomhoz, és fociztunk egy jót. Sajnos a lábam kicsit megszenvedte ellenfeleim stoplis cipőjét. Azóta is próbálom kiszedni a cipőmből az erre utaló nyomokat.
    A hétvégén lyukas időmben elkezdtem megszervezni, hogy eljuthassak az Oktoberfestre, mert ha már egyszer itt vagyok, akkor miért ne nézném meg magamnak. Meglátjuk sikerül-e megvalósítani, egyenlőre vannak még kérdéses részek, hisz az út oda vonattal jó esetben is öt óra.