Úgy gondoltam írok egy rövidebb részt a fogadócsaládomról. Összesen hatan lakunk egy viszonylag nagyobb házban. A szülők, a nagyszülők, a fogadótesóm, emellett tartózkodik a házban és környékén egy kutyus, egy macska, két nyúl, és tíz tyúk.

Ute: Ute a fogadóanyukám. Gyógytornászként dolgozik, innen egy sarokra. Szeret főzni és kertészkedni. Különösen kedves velem, mindig segít és olyan szavakat igyekszik tanítani, aminek már a magyarul se tudnám a jelentését. Van hogy csak megyünk az utcán és rámutat egy fára aztán elmondja a nevét. A probléma az, hogy ezek a dolgok sem a hosszú, sem a rövidtávú memóriámban nem ragadnak meg..... de a szándék a fontos.

Dirk: Dirk a fogadóapukám. Ő róla csak annyit kell tudni, hogy simán jófej. Ő is igyekszik tanítani, de ő a másik véglet. Rámutat valamire:
    - Es ist ein Baum. BA-UM. B-A-U-M.
    - Ja...Baum.
Ha a tárgy mozgatható, akkor az arcomba nyomja, ha nem akkor még kétszer rámutat:
    -Ja, gut. Baum. Es ist ein Baum.
Néha úgy érzem magam, mintha újra az oviban lennék.

Peter: A fogadótestvérem. Napi egy órát játszik zongorán, emellett úgy rajzol meg kitalált világokat és bele szereplőket, mint a számítógépes grafikusok se. Először azt hittem, hogy antiszociális zseni típus, de kiderült elég sok barátja van az iskolában. Azt hiszem ő tért el legjobban a várttól.

Oma: Kedves, nagyon jól főz, azt hiszem stikában cigizik :).
Opa: 82 éves korára egy oltógép.

Macska: Egy lusta disznó és ahányszor bemegyek a szobámba az ágyamban döglik.
Két nyúl: Karácsonykor redukálódik a számuk nullára.