Hol volt, hol nem lesz, lett egyszer egy világjáró vándor. Ez a vándor intelligens volt és szép. (és nagylelkű, és életerős, és pozitív, és vidám, és jó szándékú, és jóságos, és kedves, és intelligens és szép) Egyesek azt mondanák, hogy Napra lehet nézni, de a Holdra nem. De minek írnám körbe a főhősünket tovább, az ittlátható kép jól tükrözi minden tulajdonságát:

              Egy napon ez a vándor elhatározta, hogy felkerekedik és elmegy világot látni. Főhősünk bepattant a lovas kocsijába és megindult észak felé. Csak hajtotta a lovakat és hajtotta, meg sem állt, amíg vége nem lett az útnak.  Egyszer aztán vízhez ért. Egy hatalmas tenger állta útját. Mivel későre járt, a vándor nem merészkedett vízre, hisz tudta ilyenkor bújnak elő legfélelmetesebb fenevadak a tengeraljáról. Egy közeli tanyán szállásra lelt. A ház gazdája elmesélte neki az ősi legendát, miszerint eme félelmetes vizekben él a Nagyon Húsevő Vízi Szörny. Úgy tartják, hogy ha a Vízi Szörny a tenger tetején bármi féle mozgást érez, feltör a mélységből és felfal minden élőlényt, kinek ereiben vér csorgadozik.

              A vándor a megterhelő út miatt igen fáradt volt és így korán nyugovóra tért. Hiába próbálkozott elszunnyadni, nem jött szemére álom. Forgolódott jobbról balra, ballról jobbra, egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a Nagyon Húsevő Vízi szörnyet. Így hát tervet eszelt ki.

              Másnap, ahogy a nap felvirradt és kakas kukorékolt, a vándor már úton volt a helyi vásár felé. Itt aztán felkereste a helyi boszorkányt, aki tíz tallérért cserébe teljesített a kívánságát: Egy eper sapkát kötött a legnemesebb aragóniai fonalból, mely varázslatos képességgel rendelkezik. Mindenki külső személő viselőjét epernek fogja látni.

                           Ahogy a sapka elkészült, az utazó a kikötőt tűzte ki céljául. Itt legénységet toborzott és hajót bérelt. Sok pénze ugyan nem volt, de ki ne adna egy epernek kedvezményeket. Mire a nap a fellegek legtetején járt és legerősebben tűzött, addigra a vándor és legénysége már a habokat szelték. A sapka bevált, ugyanis hírét, hamvát se látták egyetlen vízi szörnynek sem.

              Hét nap és hét éjszaka voltak úton, míg végül megérkeztek az Öröm és Boldogság Homokos Partjára. Itt aztán volt öröm és boldogság. Mivel szerencsére ez egy képes mesekönyv, így a boldogságnak mindenki maga utána járhat:

Itt a vége, ha meg nem haltak… Ma is élnek, ha fuss el véle.