6kor kelés, gyors reggeli, összekészülődés és irány a pályaudvar.
Ma a Berlintől nem messze fekvő Potsdamba utazom, hogy találkozzam egy cserediákkal, akit még életemben nem láttam.
Hogy találtunk egymásra?
A gyönyörű közösségi média segítségével. Egy szép napon rám írt, hogy „látta hogy én is cserediák vagyok, és ő is itt van a közelben, hogy telik az év?” Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy a lány amerikai és Potsdamban lakik. Addig-addig dumáltunk, hogy a végén odáig jutottunk, hogy miért ne találkoznánk. Így hát most itt ülök a vonaton Berlin felé

Tudom... „Nem félsz, hogy kiveszik a vesédet, mert egy ismeretlen lányért, akivel az interneten találkoztál, egy idegen városba utazol?” Hát az biztos, hogy van már pár rémtörténet ezzel kapcsolatban... Mondjuk azt, hogy abban reménykedem, hogy emberek eredendően jók... Ha meg nem, hát gyorsan tudok futni. Kedves gyereke, akik a blogot olvassák: üzenem, hogy ez nem követendő példa, ne legyetek olyan meggondolatlanok, mint egyesek ezen a vonaton.

 Már Potsdam felé menetelek.

Megjöttem. Nagyon furcsa érzés valakit, az első pillanat  meglátni, akit előtte csak az interneten chatelt veled. Mert igazából egy 40 éves kopasz fószer, aki késsel szalad feléd. Nem… Két kedves lány. Chiléből, Amerikából és ha minden jól megy még jön pár Brazil is.

Olyan mintha idegennek lennének, akiket mégis nagyon nagyon felszínesen, de ismerek. Gondolom az online-randizók ismerik az érzést.

Elindultunk villamossal a városközpont fele. Fogalmam nem volt, hogy hol járunk, teljesen rájuk hagytam magam. És ez volt a vesztem... 40 éves kopasz fószer, aki késsel szalad feléd Nem… Mert sokkal jobban sikerült ez a nap és sokkal több mindent mutattak meg, mint amire korábban számítottam. Na ugye, aki mer az nyer... Az esetek 40%lékában... Lehet, hogy a másik hatvanban elveszíti a veséjét.
Megnéztük az egész várost... #aképekmagukértbeszélnekegyszerérdemesalátogatniide

Aztán 3-ig sikerült mindent megnézni megfogni, megnyalni, képet csinálni vele, meg a többi fontos dolog, amit a turisták csinálnak. Még volt 5 órám a visszaindulásig. Egy kávé mellett megvitattuk, hogy Berlin nincs is olyan messze innen. Szerencsére napi vonatjegyem volt, ami a megyében mindenhol érvényes, szóval uzsgyi. Pár perccel később már a vonaton robogtunk Berlin fele, vissza oda, ahol pár pillanattal ezelőtt voltam.

Már voltam korábban Berlinben, de akkor csak felülről láttam. Szerintem Berlin nem olyan szép, mint amilyennek elregélik. Igen, tessék leírtam. Van pár látványosság, ami ismert, meg rengeteg füves terület, de valami úgy mégis hiányzik belőle, ahhoz, hogy azt mondhassam rám, hogy igen, na ez egy európai főváros. Sokáig nem tudtam, hogy mi zavar, de nem rég rájöttem: AZ ÉPÍTÉSZET. Ezt a dolgot nem találták el. VÁRJ, ne x-eld ki az oldalt... Az zavaró, hogy az utca egyik sarkán egy szép, régi épület áll, a másikon meg egy modern építészeti "csoda". Mintha nem döntötték el volna, hogy akkor most mi legyen. Példa:
Ismert helyszín...

A Keleti-pályaudvar...

Igen... tudom, hogy ebbe a két világ háború, pár bomba meg golyó és egy bizonyos fal belejátszott, csak hát túlzottan hatalmas újító szellem vezérelte őket. Túl sok a hirtelen váltás. Berlin az város ami, még nem döntötte el, hogy milyen stílust kövessen, de azt nagyon követi.

Még délután kinéztünk egy parkba, hogy mozogjunk egy kicsit. Gyerekek, ne feledjétek a sport fontos�