Ez egy eléggé friss történet nincs 24 órás.. Az lehetett volna cím, hogy " Az éjszakai verekedés" vagy " A felrepedt száj" vagy csak simán "Au". 
    Ez a történet ott kezdődik, ahol a többi véget szokott érni: Lefeküdtem aludni. Szépen megigazítgattam a párnám és bebugyolálgattam magam takaróval, mert a szobám mindennek mondható csak nem éppen melegnek. Alig hunytam le a szemem, zajt hallottam. Szinte biztos voltam benne hogy a szobámból jön. Nem nagyon foglalkoztam vele, mondván, hogy már nagyon fáradt vagyok, biztosan csak képzelődöm. Aztán még egyszer hallottam. Olyan volt mintha valami műanyag tárgyat végighúztak volna a parkettán. Lágyan kopogott. Most már biztos voltam benne, hogy hallom. Kinyitottam hát a szemem és csöndben figyeltem. Nem kellett sokáig várnom, újra koppant. Most már többször és ütemtelenül. Most már egy karistoló hang is társult hozzá, mintha valaki egy villával egy kapargatna. Felkapcsoltam gyorsan az éjjeli lámpát és elkezdtem keresni a zaj forrását. Nem láttam semmit. Két perc után feladtam és újra megpróbáltam álomra hajtani a fejem. Ez alkalommal sikerült. 
   Kettő körül hirtelen felriadtam. Éreztem hogy valami nincs rendben. Pár másodperc után belenyilalt a fájdalom az ajkamba. Ahogy megérintettem éreztem, hogy vérzik. Emellett a fogaimat is éreztem piszkosul. Kezdtem biztos lenni benne, hogy nem véletlenül keltem fel.
   Most már nem tudtam csak úgy elaludni, féltem hogy ez a titkos illető megint az életemre fog törni. Akkor viszont még nem voltam, olyan állapotban, hogy csak úgy kipattanjak az ágyból, épphogy csak felfogtam, hogy nem álmodom. Szóval szépen felkapcsoltam az éjjeli szekrényi lámpát, és megtörölgettem a számat egy zsebkendővel. Ez a folyamat tíz évig tartott, mert elég lassan mozogtam.   Alighogy befejeztem harci sebeim ápolgatását, a szellemi hang újra megszólalt. Tudtam, hogy nem habozhatok sokáig, mert különben újra eltűnik az éj sötétjében és akkor valószínűleg két óra múlva egy monoklival kelek fel. Gyorsan kikeltem és elkezdetem keresni. Most szerencsére nem elhalkult, hanem erősebb lett, annyira, hogy szinte magától értetődő volt, hogy honnan jön: a gardróbból.
   A szobámban lévő kis gardrób: az összes ruhámnak és azoknak a cuccoknak ad otthont, amiket nem használok... és most egy vérszomjas bestiának is.  Megfogtam az első dolgot ami a kezembe akadt és felkészültem az akár végzetes kimenetelű harcra... 
  Vettem egy mély levegőt, lenyomtam a kilincset és kirántottam az ajtót..... És ott állt ő, akit a legnagyobb rémálmaimba se kívántam. A hatalmas, vérengző démon-fúria-fenevad: a házicica. Ahogy megnyílt az út előtte gyorsan kislisszolt a lábam mellett. Gondolom este amíg vacsoráztam tanyát vert az egyik pulóveremen és elaludt. (Utólag kiderült nem csak a pulóveremen. Azóta minden reggel szőrteleníteni minden pólót amit felveszek). Amikor pedig feljöttem csak reflexből bezártam rá az ajtót. Már csak azt nem értem miért nem nyávogott, mint minden normális macska. Viszont ez még mindig nem magyarázta meg a sebemet. Fáradt voltam, így nem kerestem tovább a megoldást, visszadőltem az ágyba és rögtön elaludtam.
   Másnap reggel nyolc körül ébredtem. A szokásos reggeli rutin kezdetét vette. Öltözés, reggeli, fogmosás és végül az pont, amikor indulás előtt belenézek a tükörbe, hogy minden klappol-e. Ezúttal nem klappolt. Az egy dolog, hogy a szám szélén egy kis repedés díszelgett, de volt még valami. A bal öklömön egy kis friss seb jelent meg. És akkor összeállt a kép. Előző éjjel a Fight Club című filmet néztem aminek hatására beindulta fantáziám. Hirtelen beugrott az álmom amit éppen akkor álmodtam. Verekedtem, amint utólag kiderült magammal. Úgy látszik hihetetlen beleéléssel tudok álmodni. Nagyon megnézném magam kívülről. Valahogy így képzelem el:

Végül ez az eset is megoldódott. Lehet hogy ma alvás előtt oda kéne kötöznöm magam az ágyhoz.